Kedves Olvasó,

Ez a blog rendhagyó diéta és sport témában egy kicsit. Nem a megszokott én-blog, vicces kiszólásokkal és történetekkel, sokkal inkább a saját jegyzeteimet tárolom itt, és az előrehaladásomat adminisztrálom.
Nem lesz sajnos sem olvasmányos, sem mulatságos, ennyit igérhetek :) 

Hogy miért élesítettem mégis a bejegyzéseimet? Arra gondoltam, hogy talán szárazsága ellenére is van benne olyan dolog, ami bárki másnak hasznára válik - leginkább abban, hogy 3X (harminc sok:) évesen ne kerüljön gyanútlanul és észrevétlenül hasonló helyzetbe mint én.

A történetem röviden:

38 éves vagyok, nő, és ráadásul hiú is. Ez annyiban fontos, hogy ha nem hajt a "hiúság", valószinűleg még ott sem tartanék, hogy a pajzsmirigy alulműködésemet diagnosztizálják. Vagy pont fordítva, már évek óta tudnék róla :D 

A harmincas éveim eleje óta gondom volt azzal, hogy tartsam a korábbi súlyomat, de sokáig ez - ha nehezen is, de - sikerült. 2013 májusában viszont turbó sebességre kapcsolt a folyamat, és röpke 3 hónap alatt híztam 8 kilót. Ez még nem volt magában elég ahhoz, hogy kiírjanak egy sima TSH vizsgálatra, de őszre már sokadjára, és talán kicsit hisztérikusan is mentem vissza a háziorvoshoz, hogy nekem bizony még mindig hullik a hajam, és ha most meg azt mondja hogy a "normális tavaszi", aztán a "hőstressz miatti nyári" hajhullás után beköszöntött a normális őszi hajhullás, akkor a maradékot már magam tépem ki. Amúgy a fejbőröm kicsit már kezdett kilátszani akkorra a 4 centis hajam alól. Ekkor került egy X a TSH és a vas mellé is, és derült ki a pajzsmirigy alulműködés. Aminek egyébként évek óta az agyi ködön keresztül az elhízáson át a száraz bőrig és izzadásra való képtelenségig az összes tankönyvi tünetét produkáltam. A doki állítólag azért nem gondolt rá, mert "nem tűntem elhízottnak". Köszönöm, nem kis munka volt benne. Tanulság: ha ti esetleg gyanakodnátok, hamarabb lépjetek mint én, akár magánlaborba menve ha kell. Nem, harmincpár évesen még nem a "korral jár" és a "stressztől van" az állandó fáradtság  és szellemi tompaság, és a hirtelen hízásnak indulás is csak akkor normális ha nem mozogsz és/vagy sokat eszel. Esetleg terhes vagy :)

Aztán telt-múlt az idő, és egyszer csak fél évvel a pm diagnózis után kicsit nem bírtam felkelni a székből - ezzel voltam néha így 30éves korom óta. Aztán még 3 hét múlva sem. A kitartó nyomozás (és 2 MR) eredménye: nyaki és ágyéki gerincsérveim vannak, amiből az egyik ki is szakadt. Megtudtam a dokiktól, hogy hiába sportoltam sokat, az többet nyom a latba, hogy programozóként 20 éve napközben, és sokszor este is a gép előtt ülök - állítólag a pácienseik jelentős része ülőmunkát végez. 

Kicsit úgy éreztem, hogy negyvenhez közeledve szép lassan kezdek szétesni darabjaimra:) Most már vigyorgok, de emlékszem rá, hónapokig le voltam sokkolva, járni meg úgy jártam mint akit s*ggbelőttek, és még a gyógytorna is fájt. Nem volt jó.

Telt-múlt az idő, vettem ékpárnát, hengerpárnát, autós párnát, meg gerinctorna könyvet,  és egy év (részben kényszer) pihenő után jól vagyok annyira, hogy el tudjak kezdeni rendesen mozogni. Sőt, kivételesen egy kis időm is van rá - kiszabadultam végre a napi 12 órás mókuskerékből, még ha csak pár hónapra is.
Mivel a korábbi sportos külsőm helyett 8-10 kiló túlsúllyal, egy nagyjából beállított pajzsmiriggyel, valamint katasztrofális állóképességgel rendelkezem, így gondoltam megadom a módját. Mivel úgyis most olvastam Rékánál ezekről a menő dolgokrol, így csináltattam egy DEXA vizsgálatot kezdetnek, és elballagtam egy ételintolerancia tesztre is, mert sok-sok éve van ezzel-azzal bajom(== jobb esetben puffadok, rosszabb esetben a földön fetrengek, és könyörgök a megváltó halálért, ami persze nem jön),magamtól pedig nem találtam meg az összes bűnöst.

A vizsgálat már csak azért is megért minden fillért, mert kiderült, hogy még annál is nagyobb kripli vagyok, mint ahogy eddig gondoltam:D
A DEXA teskompozíciós része is lesújtó volt - az elmúlt egy évben az izomzatom nagy részét elvesztettem -, de ami rosszabbul esett, az a csontsűrűség vizsgálat eredménye. A csontjaim ásványianyag tartalma nem éri el a normál szintet: ez még nem csontritkulás, de már elég közel áll hozzá. 
Nyilván nem segített a dolgon, hogy gyerekkorom óta nem fogyasztok tejet, tejterméket (arra már rájöttem magamtól is, hogy nem bírom), de azért nem bánnám ha 10-15 éve végeztettem volna el ezt a vizsgálatot. Tanulság kettő: ha a huszas éveid végén/harmincas éveid elején vagy, azért érdemes elmenni, hogy megismerd a maximális csonttömeged. Ha idősebb vagy ennél, akkor meg azért, mert jobb meglepődni most, mint 50 évesen a járdán hasra esve darabokra hullani.  Amíg huszas évek közepén-végén még könnyebben épít az ember csontot, addig nekem mostanra a szintentartás, vagy a nagyon kis mértékű emelés lehetősége maradt. 

No de ahogy a blog címe is mondja, szerencsére sosem késő, úgyhogy ahelyett hogy elengedném fülem-farkam, úgy döntöttem mindent megteszek, hogy visszakerüljek minden szempontból a normál értékek közé.

Szóval - Isten hozott a blogon, ha szeretnél ezen az úton elkísérni, vagy csak néha be-betérni hozzám, szívesen látlak. :) 

Csók:

Leni