Nem tudom miért, de a kis halállistám megtekintése után a legjobban azt fájlaltam hogy

1. Nem ehetek sóskiflit, azt a sokszor csavart, nagy sószemcsés fajtát
2. Nem ehetek tejcsokit
3. Nem ehetek tejfölös töltött káposztát

Már nem épp most, meg amíg a diéta tart, meg csak egy keveset a csalónapokon, hanem úgy in generál, frankón soha többé. A felismeréssel járó enyhe letargia úgy 2 napja tört rám, amikor egy nagy doboz bonbont szagolgattam fél centiről, az ember hozta Lengyelországból, nagy szív van rajta meg minden, nekem, ajándékba. Aztán persze betolta szinte instant a felét (ahogy kell), de a másik fele... Azt bizony fájó szívvel szimatoltam hosszú percekig.Hajjjajajjjaj, sohamár.

Aztán mára jutott eszembe, hogy végülis kókusztejjel, meg kókuszvajjal, meg kakóporral meg eritrittel talán tudnék valami csokoládéhoz hasonlót alkotni magamnak, úgyhogy talán nincs még minden veszve.
Gyorsan el is készült az első adag tejcsokis zabkása:

Az látszik, hogy diétába nem triviális beilleszteni, az ebédemből csíptem le némi kalóriát ahhoz hogy ezt beuzsonnázhassam :) Elég magas a zsírtartalma (pont mint az eredeti csokis dolgoknak:), cserébe ott a sovány vígasz hogy ebben nem hidrogénezett növényi olaj van és tejzsír, hanem kókuszolaj. Ami azért mégiscsak egészségesebb.

A kísérlet eredménye megítélésem szerint tök finom lett, majd kis kutatás után kiderült hogy már megint nem én találtam fel a spanyolviaszt: ezt a pudingot fogom megcsinálni valamelyik hétvégén.
Most pedig nekilátok a maradék kókusztejjel egy karfiollevesnek, amiben a tejfölt kókusztej+citromlé kombóval pótlom (most úgy képzelem, jó lesz. Aztán ha mégsem, arról majd hallotok:)

PS: ma reggel 60.3 kg voltam.